Kutyakiképzés napjainkban

Kutyakiképzés napjainkban...

... állatkínzás vagy kellemes játék a gazdival? Avagy mi is az a funkcionális etológia?

Sokak számára a "kutyanevelés" és a "kutyakiképzés" szavak hallatán szöges nyakörvön rángatott, időnként megrúgdosott kutya képe ugrik be, aki láthatóan azt gondolja: "inkább megcsinálom, csak ne bánts". Ezért aztán arra a következtetésre jutnak, hogy a kutyaiskola egy legális kínzótelep, a kutyája nevelését fontosnak tartó gazda pedig egy "állati inkvizítor", aki saját kényelme és nyugalma érdekében igyekszik kiírtani kutyájából az egyéniséget, a szabadságvágyat és lehetőleg a "kutyát". De legalábbis a kutya fölösleges egrecíroztatásának tartják a nevelési szándékot.A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője: a kutyanevelés és -kiképzés a legmodernebb etológiai megfigyelések és kutatások eredményeképpen a kutyának pont, hogy nem kínzás, hanem a gazdival töltött kellemes, izgalmas játékidő. Persze csak ha a gazdi tudja, hogyan tegye azzá. Ehhez nem elég 1-2 varázsszót ismerni, de még csak az sem elég, ha betanul néhány látványos mozdulatot. A kutya viselkedését számos - látszólag egymástól független - tényező határozza meg, amiket a gazdának együttesen kell figyelembe vennie, ha valódi eredményeket szeretne elérni. Az alapvető ösztönök, reflexek és ingerek fogalmának ismerete csak a jéghegy csúcsa, ezek ugyanis részben a kutya alapvető biológiai sajátosságaiból fakadnak, amihez szorosan hozzátartoznak az idegrendszeri folyamatok, a genetika, a hormonális rendszer, de érintőlegsen akár az emésztési folyamatok is. A modern nevelési és kiképzési módszerek ezen ismeretanyagon alapszanak, ezt hívjuk funkcionális etológiának. Valójában nem is módszerekről, technikákról van szó, hanem egy újfajta gondolkodásról, egy új szemléletmódról, aminek a lényege, hogy az ösztönökre és viselkedésmintákra alapozva megtanítható a kutyának minden, amit az ember elvár tőle: az alapvető "házirendtől" a kábítószer felkutatásáig. Sőt, nem csak új viselkedési formákat taníthatunk így a kutyának, hanem észrevétlenül leszoktathatjuk zavaró, rossz szokásairól is (és egyúttal választ kaphatunk arra is, hogy a "rossz" valóban "rossz"-e, és kell/lehet-e leszoktatni róla).Az új szemléletmód és nagy mennyiségű ismeretanyag elsajátítása nem könnyű, de mindenképpen kutyabarátabb és egyúttal célravezetőbb, mint az "instant" megoldásnak tűnő esztelen pórázrángatás vagy rúgdosás (ez persze szélsőséges kép, és egy színvonalas kutyaiskola vagy kiképző jó ideje nem tanácsol ilyen módszereket). Sokak azonban egyelőre a régi megoldásokat ismerik, és ezek alapján viszonyulnak a kutyaneveléshez, ezért nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a megfelelő személetmód és nevelési technikák alkalmazása nem csak a gazda, hanem a kutya számára is kellemes és egyúttal hasznos is lehet. (Természetesen azt fontos megemlíteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a kutyát kizárólag dícsérettel kell nevelni, ritkán és jól időzítve szükség lehet a büntetés alkalmazására is ahhoz, hogy a megfelelő keretrendszert felállíthassuk a kutya számára. Ez a szabályrendszer azonban nem megy szembe az eddig leírtakkal, hiszen a kutyának alapvetően szüksége van keretekre, elég csak a farkasfalkában uralkodó hierarchiára és szabályokra gondolni.) A Gazdik Kutyaiskolájaként a Kutyajogsi Előadásokon és Tanfolyamon ezt a szemléletmódon adjuk át a hallgatóknak konkrét esetek, gyakorlati példák és az elméleti háttér alapos megismertetése által. 

A Te kutyádnak van már biztosítása a váratlan állatorvosi költségek fedezésére?